1. fejezet

A nevem Sophia 17 éves vagyok. Nemrég költöztünk Londonba az anyukámmal Helen-nel. Az apám még gyerek koromban elhagyott minket, úgyhogy anyának egyedül kellett felnevelnie engem. De ez nem jelentett neki túl nagy gondot, mindig nyugodt gyerek voltam.

Az új sulimban nem egészen sikerült beilleszkednem. De találtam magamnak egy megbízható embert. A legjobb barátnőmet Grace-t. Minden reggel együtt mentünk suliba.

Reggel miután felkeltem és megettem a reggelimet fölmentem a szobámba átöltözni. Sokáig tartott míg eldöntöttem mit veszek föl. De végül ez húztam fel.

Grace a kapunkban várt már rám. És még ki se léptem az ajtón de már köszönt és kezdte a szokásos reggeli pletykánkat.

- Hallottad mi történt tegnap?

- Nem.Mért mi?

- Hát láttam a hírekben, hogy megöltek egy embert. A gyilkost nem találják.-Ezen eltöprengtem egy kicsit, mert nem értettem miért olyan különös.

- És?Nem értem miért olyan nagy cucc.

- Hát figyelj mert most jön a csattanó. A fiút akit megöltek egy erdőben találták meg.

- Még mindig nem értem. Nem ő az egyetlen akit megöltek az erdőben.

- Még mindig nem érted Sophi? Az erdőben találtak rá. Szét volt tépve!!! Valami széttépte, vagy valaki. - Na ezen nagyon meglepődtem. Neki nem szoktak ilyen beteges gondolatai lenni. Ezután némán sétáltunk a suliig.

 Semmi különös nem történt a suliban, csak a szokásos. Az ebédlőben véletlenül a nyakamba esett Luce ebédje. De komolyan tök véletlen volt. "Véletlen" megbotlott a székem lábába és "véletlen" a nyakamba borította a kajáját. A poén az egészben az, hogy én kaptam érte igazgatóit mert utána meg nekimentem.

Suli után elmentünk Grace-szel pizzázni. És közben minden féléről dumcsiztunk. Már majdnem megettük az extra nagy pizzákat, mikor kiabálásra lettünk figyelmesek. Közelebb mentünk, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy mi folyik ott. Az egyik asztalnál egy körülbelül velünk egyidős, magas, szőkés hajú srác ordítozott egy másik középkorú férfival. Teljesen elvesztette a fejét. A teste remegett és a szeme színe teljesen megváltozott. Egy pincér sietett hozzájuk, de mire odaért a fiú kirohant a pizzériából. Én utánafutottam, mert valami nem stimmelt vele. De mire kiértem csak azt láttam, hogy befutott az erdőbe és elnyelte a sötétség.